Kajszi helyzetkép

Március első napjára virradóra -20 °C fok alá süllyedt a hőmérséklet. Sok helyen a -25 °C –ot is lehetett mérni. Mivel a december, a január és a február sem hozott hideget, a kajszi fák gyakorlatilag nem is „vonultak” teljesen mélynyugalmi állapotba, így a március eleji hideg sajnos súlyos károkat okozott. Azokban az ültetvényekben, amelyekben olasz, vagy korai fajták vannak telepítve a kár 100%-os. A magyar és a későbbi érésű fajták kicsit szerencsésebbek voltak, itt a kár körülbelül 70%-osra tehető. Különösen jól bírta a hideget a Big Red, mely franciafajta, a kár ennél a fajtánál is jelentős, de nem 100%-os. A hideg három „hullában” érkezett. Az első, fent említett fagyok után még nem volt akkora a kár, ám március közepén ismét jött egy hidegfront, ami az akkor már rügypattanásban lévő termőrügyeket tizedelte. Egy újabb hajnali (-4,5°C) hideg pedig a már bimbóban lévő rügyeket fagyasztotta el. Mondhatni „rá járt a rúd” a kajszi ültetvényekre. A kajszi termesztésének „alap követelménye”, hogy az ültetvény legalább 250-260 m-rel a tengerszint felett helyezkedjen el. Ez alatt a tavaszi talaj menti fagyok és a magyarországi éghajlati viszonyokat figyelembe véve nem érdemes kajszit telepíteni.

Azonban nem minden arany, ami fénylik. Néhány fajta elkezdett virágozni, ám jobban megvizsgálva a virág bimbókat és rügyeket könnyen megállapítható, hogy valóban termőre képes e az adott virág. A laikus csak annyit lát, hogy virágba borult a fa, ám lehetséges, hogy az összes virág, meddő, hiszen maga a bibe elfagyott (1-2. kép). Érdemes leszedni 1-1 virágot vagy bimbót és kettévágni egy késsel.  Ha a bibe szép zöld, akkor lesz képes megkötődni (3-4. kép), ám ha csúnya barna, akkor sajnos elfagyott.

Az elpusztult rügyeket és virágokat a fa eldobja. Ezek a szabadon maradt felületek a kórokozók számára nyitott kaput biztosítanak a fertőzéshez (5-6.kép). Éppen ezért, ha el is fagyott a gyümölcsfa (bármilyen fáról is legyen szó) nem szabad magára hagyni, sőt talán még fokozottabban oda kell figyelni az évközi növényvédelemre és tápanyag utánpótlásra, hogy a követező évben tudjunk mit szüretelni.