|
Nagyerdőért Összefogás
 Debrecenben egy levelezőfórum táborából kiválva indult útjára 2010-ben a Nagyerdőért Összefogás. A lokálpatriotizmus szellemében a Nagyerdő megóvása érdekében létrejött összefogás célja a Nagyerdő állapotának megóvása és a helyi lakosok általi használhatóság megtartása. A városfejlesztési tervekben ugyanis a fürdőfejlesztés részeként az erdő egy részének elkerítése szerepelt a fürdő javára, emellett lehetett számolni az építkezéssel járó veszteséggel, fakivágásokkal, a fák csonkításával. A Nagyerdőben található szabadtéri színpad sorsa ugyancsak kérdéses, évek óta kihasználatlan, de állagmegóvást nem terveznek. Miután a Nagyerdőt hazánkban elsőként nyilvánították védetté és a városban a köztéri parkok száma igencsak alacsony, általános ellenérzést és felháborodást váltottak ki a tervek, melyek megvalósítását egyelőre forrás hiányában elhalasztották. Az összefogás ezért olyan alternatívát próbál keresni az erdővel kapcsolatban, ami a lakosok számára is elfogadható. A formális szervezetté válás előtt a hajdúböszörményi Zöld Kör karolta fel a kezdeményezést, melyhez több magánszemély és civil szervezet is csatlakozott, ahogy mi is. A munka, a lakosság minél szélesebb körű bevonása és a javaslatok gyűjtése folyamatosan zajlik, erről részletek a www.nagyerdoert.hu –n olvashatók.
Forog a Home from home
Az utazni vágyók általában utazási irodák, útikönyvek, vagy ismerőseik ajánlását veszik a saját útiterveik elkészítésének alapjául, de egyre több tartalmat, ezek között videót érhetünk el a világhálón is. Hogy egy-egy ilyen alkotás mennyire hatásos, nehezen mérhető, bár a nézettségi mutatók részben jó jelzőszámokat adnak. Vannak azonban olyanok is, akik nem elégszenek meg a szokásos kínálattal, és kíváncsiak egyéb érdekességekre is. Ez a belföldi turizmus esetében nem annyira jellemző, hiszen az ilyen kirándulásokon elsősorban a pihenés a cél, de egy másik országból érkező vendég számára az is érdekes, milyenek a magyarok. Többek között ez adta az ötletet a nemzetközi önkéntes programban is (EVS) dolgozó debreceni Hang-Kép Egyesületnek kisfilmjei elkészítéséhez. A hazánkba érkező fiatalok számára készítettek már Hungary Guide címen egy hétköznapi kalauzt, az újabb vállalkozás a Home from Home, Hajdú-Bihar és szomszédos Bihar megye érdekességeit mutatja be egy Magyarországon élő angol fiatalember szemével. A „Kommunikáció Határok Nélkül Plusz” című pályázat keretében megvalósuló munkában mi is részt vettünk, egyesületünk közreműködött az epizódok témáinak összeállításában, két részben pedig szerepet is kaptunk idegenvezetőként: Hortobágyon a Madárkórházban és az esti darvászáskor, illetve a román-magyar határsáv bemutatásánál a tarka sáfrányok élőhelyén. A kisfilmek a megszokottól eltérően próbálják bemutatni az eurorégiót, lehetőséget biztosítva a rejtőzködő lehetőségek kibontakoztatására. (Az elkészült filmek megtekinthetők a youtube-on.) A rádió-és televízióműsorok gyártása mellett a programban a határ két oldaláról érkező kommunikációval foglalkozó szakemberek részére szervezett továbbképzést is tartottak Debrecenben, illetve Nagyváradon. Itt az egyesület tagjai közül volt, aki oktatóként, volt, aki a hallgatóság soraiban vett részt.
Lezajlott a 21. OT
 Nem volt könnyű dolga 2011-ben a 21. OT szervezőinek, a BITE-nek és az MME-nek a környezet-és természetvédő szervezetek országos találkozójának tető alá hazásakor. Ez a kezdetek óta így van, de a Környezetvédelmi-és Vízügyi Minisztérium megszűnésével a találkozónak és a zöld szervezeteknek általában egy állandó támogatójától is el kellett búcsúzniuk, így a későbbiekben is valószínű, hogy a mind a működéshez, mind a programok szervezéséhez az állami pályázati lehetőségek mellett egyéb forrásokat kell keresni. A találkozókon és az érdekképviseletben résztvevő egyre szélesebb tevékenységi körrel rendelkező szervezetek képviselői között egyébként sem mindig könnyű megtalálni a közös hangot, de ahogy mondják, éppen ettől szép is izgalmas minden találkozó. Baja a vizek városa, ezt a találkozó idején, március végén a többször szemerkélő eső is bizonyította, illetve a vizek mellett az egyéb nedűké is, így a találkozó kísérő programjaként némi önkéntes barangolással többek között kiváló házi borokat is megkóstolhattunk két vendégszerető pincemester jóvoltából. A Terepszemle Stúdió a 2010-es találkozót szervezte a Csemete Egyesület és a Zöld Kör partnerségével, 2012-ben ismét a szervezők soraiban leszünk. Ezúttal a kiskunhalasi Szélkiáltó Egyesület a főszervező, az összeszokott csapat, a TerepSzemle Stúdió és a Csemete pedig társszervezője lesz a programnak.
Bugaci fotóstábor 2010.
 A fotós képzések és alkotótáborok kínálta palettán immár rendszeresen szerepelnek az egyesület képzései. Célunk változatlanul a fotózni vágyók ismereteinek megalapozása, illetve bővítése, a megfelelő technikai szintű képek készítésének igényére való nevelés. Ennek jegyében zajlott le 2010 augusztusában a harmadik bugaci fotóstábor is. A szakmai program első lépéseként a tudásszintet mértük fel, így mindenki személyre szabott feladatot kaphatott, de a már bevált gyakorlat szerint a közös fotózás során ez a tudásszint közel azonos szintre került. A résztvevők számára a saját gépeken túl professzionális felszerelés használatát is szoktuk biztosítani, ez általában komoly kihívás elé állítja a kevesebb gyakorlattal rendelkezőket, de főleg a fiatalokat. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is, a korábban bridzs kamerával fényképező résztvevőket leginkább a tükörreflexes gépek és a csatlakoztatható objektívek mérete hozta lázba, de emellett könnyebben értelmezhetővé vált számukra az elmélet, például a helyes expozíciós idő megválasztásának fontossága, vagy a rekesz beállítási lehetőségei, és ezzel a mélység-élesség hatása a felvételeken. Az itt szerzett élményekről, az ősborókásba tett kiránduláson kívül a lovasbemutatóról, Bugacicáról, a tanya „házőrzőjéről” és az éjszakai fényképezésről rövid élménybeszámolót írtunk, amit saját felvételekkel illusztrálva a helyszínen elkészített Bugaci Hírmondóban meg is örökítettünk. A hírmondó letölthető innen.
Elkészült a Daruvédelmi Munkacsoport honlapja
 
Egyesületünk több éve foglalkozik a daruvonulás kutatásával, 10 éve szervezünk októberben őszi darvász tábort, és az utóbbi években rendszeressé váltak a szélesebb közönség számára meghirdetett darumegfigyelő túráink is. A daru (Grus grus) hazánkban jelenleg nem költ, de a nagy létszámú átvonuló csapatok miatt egyre nagyobb figyelmet kap. A daruvonulás igazán látványos természeti jelenség, ezért sokan választják ilyenkor kirándulásaik célpontjának Hortobágyot, amely a legjelentősebb hazai daru gyülekezőhely a vonulás során. Számtalanszor tapasztaltuk azonban, hogy a tájékozatlanság, rosszul informáltság miatt szándékuk ellenére sokan megzavarják őket, vagy éppen nem a megfelelő helyeken keresik a madarakat, ezért csalódottan térnek haza útjukról. A kutatások összefogására és az érdeklődők tájékoztatására ezért létrehoztuk a Magyar Daruvédelmi Munkacsoport (Hungarian Crane Working Group) önálló honlapját, ahol igyekszünk pontos és naprakész információkat nyújtani a vonulásról, részletesen bemutatjuk a fajt, élőhelyét, valamint megrendelhetők az egyesület által kiadott darvas ajándékok is. A 2011-es asztali naptár a darvak életét követi végig hónapról-hónapra. A naptához a hűtőmágnesekhez és a képeslapokhoz a fotókat Konyhás István és Konyhás János készítette. (A megrendelés részleteit és menetét lásd itt. >>
Hortobágyon huszadik alkalommal találkoztak a hazai civil zöld szervezetek
 Március utolsó hétvégéjén huszadik alkalommal zajlott le az évente megrendezendő Környezet-és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozója. Csakúgy, mint a huszadik századi magyar demokrácia, a piacgazdaság kialakulása, ezzel a társadalmi megújulás, így a zöld találkozók megrendezése is a 90-es évek elejéhez kötődik. Az ekkortájt egymás után megalakuló, és a kis számban már működő környezet-és természetvédő szervezetek az érdekérvényesítés, tanácskozás, az ismeretterjesztés és információszerzés jegyében már 1991-ben összegyűltek, akkor Tatán, azóta évről-évre más-más szervezet vállalja fel a találkozó megrendezését más-más városban. A huszadik találkozó helyszíne Hortobágy volt, részben, mert a Világörökség része címet viselő település és térség egyedülálló kultúrtörténeti és természeti értékeivel biztosítani látszott a zöld mozgalom számára egyféle ünnepi hangulatot, másrészt, mert a főszervező Terepszemle Stúdió, azaz a mi munkánk részben Hortobágyhoz kapcsolódik, és ebben a társszervező Csemete Egyesülettel és Zöld Körrel időnként együtt tevékenykedünkk. A találkozó megnyitóján Szabó Imre környezetvédelmi miniszter visszaemlékezett saját élményeire, amikor a Fertő-tónál maga is aktívan vett részt a természetvédelmi terület kialakításának munkáiban, valamint kiemelte, szükségesnek tartja, hogy a környezetvédelmi és vízügyi tárca a jövőben is önálló minisztériumként folytassa munkáját. Idén első alkalommal fordult elő, hogy nem egy nagyvárosban találkoztak az OT résztvevői, hanem egy községben, ezt üdvözölte a település polgármestere, Vincze Andrásné is. Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. igazgatója köszöntő szavaiban a puszta jellegzetes jószágának, a szürkemarhának a történetét mesélte el, felelevenítve azt a nehéz időszakot, amikor a szürkemarhákat egyik tanyáról a másikra terelve, rejtegetve mentették meg a vágás elől az utókor számára, és amely feladatra az általa vezetett intézmény tulajdonképpen megalakult. A több mint 260 hazai és határon túli szervezettől érkező, közel 400 fő részvételével zajló tanácskozáson a zöld szervezetek rendszerint megválasztják saját képviselőiket, delegáltjaikat a szakmai bizottságokba, ezen kívül az egyes területekhez kapcsolódóan szekcióülések zajlanak. A találkozó 17 szekciója között szerepelt többek között a CSR, a társadalmi felelősségvállalás szerepe és lehetőségei a civilek munkájában, (a Mavír Zrt. madárvédelmi tevékenységét Bíró György, a cég környezetvédelmi főmunkatársa ismertette); az ökológiai lábnyom számításának módszertana, a családi élelmiszer előállítók érdekképviselete, a talán leggyakoribb napi téma, az allergiával és parlagfűvel kapcsolatos teendők és eredmények, (ahová meghívást kapott Mányoki Gergely, az ANTSZ tudományos főmunkatársa, valamint Hajdú Sándor, a HBM Földhivatal Földvédelmi Osztály osztályvezetője is). A legnagyobb érdeklődés és egyben fenntartások a „zöldminimummal” kapcsolatos elvárásokról a választásokon listát állító parlamenti pártok felé intézett kérdések megválaszolása iránt mutatkozott. A plenáris ülésen jelenlévő MSZP-s, MDF-es és LMP-s képviselő megegyezett abban, hogy zöldminimumra szükség van, és ehhez az igényhez parlamentbe jutásuk esetén is próbálnak majd ragaszkodni. A tanácskozáson terítékre kerültek a klímatörvénnyel, a földtörvénnyel és földhasználattal kapcsolatos változások, a 2011-es soros EU-elnökség feladatai, a határon túli szervezetekkel való együttműködés, és a Vízgazdálkodás aktuális kérdései. A találkozó elő programjai, például a hortobágyi Madárkórház Alapítvány tevékenységének bemutatása, a Hortobágyi Nemzeti Park területén található állatsimogató és hamarosan megnyíló Szafaripark bejárása, a túzokvédelmi program megismerése, az esti csillagnézés, csónaktúra a Hortobágy-folyón, vagy a balmazújvárosi Virágoskúti biogazdálkodás bemutatása a térség természeti és ökoturisztikai értékeinek megismertetését szolgálták. A következő találkozó jövő év tavaszán Baján lesz. A delegáltak névsora és a szekciók állásfoglalásai elérhetők az OT honlapján.
Tudatos környezeti magatartásra nevelés
Az Európa Nonprofit Kft. KEOP pályázati forrásából, az MKNE szakmai közreműködésével megvalósuló országjáró roadshowja Hajdú-Bihar megyébe érkezett. Az előadások két fő céljcsoportja a döntéshozói réteg, illetve a pedagógusok. Előadóként egyesületünk tagjai is közreműködnek. A 2009. szeptembere és 2010. márciusa között zajló előadássorozat az ország kistérségi központjaiban zajlik.
Kincskeresés Pénzesgyőrben
 Aki keresett, vagy talált már kincset, tudja, micsoda öröm ez, és talán azt is szeretné, hogy mások is részesüljenek ebben az élményben. Bár az amerikaiak gondolkodását, vagy inkább életvitelét nem tartjuk minden szempontból követendő példának, azért van, amit érdemes egy kicsit a hazai szájízűre formálni. Ilyen módszer a Kincskeresés is, egy, az elmét megdolgoztató játék, kirándulás, ötletbörze, kicsit versengés, de mindenképpen csak pozitív gondolatokkal társítható. A módszer itthoni népszerűsítője a Pisztráng Körös Fűzfa Zoltán, aki társaival együtt környezeti nevelési módszerként alkalmazza. Az Ökológiai Intézet Alapítvány támogatásával már több műhelymunka valósult meg, melyek eredményeként újabb-és újabb Kincskereső ösvények születnek. A legutóbbi alkalommal Pénzesgyőrben jártunk, ahol 3 különböző tematikát és útvonalat sikerült összeállítani. A már meglévő ösvényeket bárki bejárhatja, akár családdal, akár osztálykiránduláson, vagy barátokkal. A rejtvények és feladványok közös megfejtése legalább olyan izgalmas, mint az új útvonal megalkotása, a módszer leírása már magyar nyelven is elérhető. Az ösvények letölthetők a Pisztráng Kör Egyesület honlapjáról, ahonnan a könyv is megrendelhető.
Zöld szemüveg
 A környezettudatosságot erősítő előadások, programok között Debrecenben egy kis hírveréssel zajló, de annál tartalmasabb programsorozatban vettünk részt. A Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat és Pedagógiai Szolgáltató Intézet Zöld szemüveggel a fenntartható életért című, 2009 októberében zárult programsorozatában több száz hajdú-bihari tanár és diák gondolkodott együtt a globális környezeti problémákról. A dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó szakmai vezetésével zajló program előadásai és műhelyfoglalkozásai során egy 9 részből álló vándor poszterkiállítás anyagát készítették elő. A kiállított tablók tartalmi összehangolását, a nyomdai előkészítést és a kivitelezési munkákat a Terepszemle Stúdió végezte. A tablók a résztvevő iskolákban kerülnek bemutatásra, illetve azokban az oktatási intézményekben, ahol erre igény mutatkozik. Részletek a programról: a HBM Pedagógiai Intézet honlapján.
10. Darvász tábor
2009 októberének végén már 10-ik alkalommal gyűltünk össze Hortobágyon, hogy az ősszel itt megpihenő darvakat (Grus grus) tanulmányozzuk, kiránduljunk, és persze élvezzük egymás társaságát. Az időpont megválasztása ez alkalommal azonban sajnos nem bizonyult a legjobbnak, hiszen a Hortobágyi Nemzeti Park azonos időben zajló daruünnepére sajnos, vagy szerencsére olyan létszámban érkeztek a látogatók, hogy a t udományos munka lehetetlenné, a kirándulás pedig kevéssé élvezetessé vált. Az esti éjszakázó helyre való behúzáson kívül ellátogattunk a Madárkórházba, a készülő félben levő, még kialakítás alatt álló Vadasparkba, gyűjtöttünk makkot, valamint két előadást is meghallgatunk. Konyhás János Janus varázslatos, eddig még soha nem látott pillannatfelvételei egy finnországi daru költését mutatták be. A szűkszavú előadó képeit a közönség lelkes tapssal fogadta, a fióka születésétől a felcseperedéséig ugyanis olyan jeleneteket láthattunk, melyek rejtve maradnak a kíváncsi szemek előtt. A másik előadáson a szintén rejtélyes életet élő fakókeselyű (Gyps fulvus) műholdas jelöléséről számolt be Molnár István Lotár, a PiTE tagja. A Cres szigetén zajló kutatóprogram a fakókeselyűknek arról az életszakaszáról gyűjthet információkat, melyet a madarak ivaréretté válásukig a világban csavarogva töltenek, ám nagyjávól 70 százalékuk ez alatt az idő alatt el is pusztul. Az előadásoknak, nekünk és egy uráli bagolynak (Strix uralensis) a Madárkórház adott otthont. Utóbbi másodmagával együtt mérgezéssel került be a Madárkórházba, de ezt sajnos csak egyikük élte túl. A méreganyagot azóta sem sikerült beazonosítani. Sérült daruról idén nem érkezett hír, viszont rekordszámú volt a madártömeg, több mint 100 ezer darut számoltak össze az egyik szinkronszámlálás alkalmával. A tábor idejét jövőre egy héttel korábbi időpontban tűztük ki.
Beszámoló a bugaci fotós táborról
IIsmét Bugacon jártunk augusztusban, a Csemete Oktatóközpontban. Hogy mi végre? Hát lencsevégre. Augusztusban a fotós tábor zárta ugyanis a Csemete táborainak sorát, és a szakmai programért ezúttal is mi voltunk felelősek. A tábor első napjaiban az MME Rákosi Vipera programjában dolgozó ökológusok és önkéntesek is az oktatóközpont lakói voltak, és az izgalmas terepi munka után szerencsére velünk is megosztották az  ebben a szakaszában főleg az állományfelmérést célul tűző munka eredményét és tapasztalatait. Láttunk egészen fiatal, csak néhány napos kis viperákat, felnőtt, kifejlett viperákat, és különféle eszközöket, amik a biztonságos begyűjtést és ideiglenes tárolást szolgálták. A viperák osztatlan sikert arattak, és igencsak izgalmas fotótémát jelentettek, hiszen az óvatos, rendkívül jó mimikrivel rendelkező kígyót természetes élőhelyén avatatlan szem nem nagyon veszi észre. A fotóstémák között idén is szerepelt a lovasbemutató, jártunk az ősborókásban, voltunk Bugacon Baranta bemutatón, ami őseink feltételezett harcmodorát mutatja be, és elmentünk a néhány kilométerre még ma is meglévő, de már használaton kívüli katonai bunkerbe. Tapasztalatok szerint az eseményfotózás fotóriporteri készségeket is megkíván, de az üres, titokzatos terek a művészi hajlamot mozdítják meg a szemlélőben. A bunker több résztvevő és látogató fantáziáját megmozgatta, és ezt nem csak a vaksötétben, lámpa nélkül töltött időtől való félelem inspirálta, hanem a visszhangok is. A bunker akusztikája miatt valószínűleg visszamegyünk még további fényforrásokkal és hangszerekkel felszerelkezve. Az éjszakai fotózás a tavalyihoz hasonlóan idén is mulatságos képeket eredményezett, de ettől talán jobban lekötötte a társaságot a csillaghullás. A Perseidák meteorraj éppen ekkor közelítette meg a Földet, és amíg be nem borult, több tucat meteordarabot láttunk átsuhanni az űrállomások, repülőgépek és műholdak valószínűtlen forgatagán át. A napi képkészítéseket délutánonként, esténként képértékelés követte, és bár a délelőtti előadások olykor kimerítőre sikeredtek, tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. A hét végére a Csemete irodavezetőjével és lelkes tagjaival egészült ki a tábor, akik elképesztő tempóval ácsoltak teraszt az új épület mellé, így az emelet, főként az emelet bejárati ajtaja jobban ellenáll majd a téli időjárásnak.
Veszélyben a Nagyerdő
Debrecen közparkjait nagyon egyszerű összesíteni, ugyanis ilyen igen kevés van. Ha egybefüggő parkos területről beszélünk, valószínűleg mindenkinek a Nagyerdő jut eszébe, és ezzel nagyjából ki is merül a felsorolás. Az ország legrégebben, 1939 óta védett területének állapota az utóbbi időben főleg az alacsony talajvízszint miatt sokat romlott, de még mindig szép, és a többgyerekes családok, az idősek és fiatalok körében ma is ugyanolyan kedvelt, mint korábban. Néhány éve máig tisztázatlan okok miatt néhány többszáz éves tölgyfát vágtak itt ki, felelőse az esetnek azóta sincs. Sokan a tisztasága miatt aggódnak, mert a hazánkban általánosan alacsony szintű környezetkultúra tipikus jelensége, a szemetelés itt is gyakori. Most viszont nem a vízhiány, és a szemetelés miatt fájhat a fejünk, a park egy újonnan tervezett beruházás miatt került veszélybe. A Nagyaerdei Gyógyfürdő fejlesztése miatt a jelenlegi parkos területnek egyes vélemények szerint 30, más hírek szerint akár 70 százalékát bekebelezné az új fürdőkomplexum. A nagyméretű beruházás a gyógyfürdőfejlesztéssel együtt az erdő egy részét is érintené, és a helyi gyakorlat szerint valószínűleg ez jó néhány fa kivágását jelenti. A feltételezés nem alaptalan, hiszen Debrecen belvárosából sorra tűnnek el az öreg fák, állapotra és fajtára való tekintet nélkül. A gyógyfürdő és a Nagyerdő sorsa sajnos politikai és befektetői szándékoktól függ, melyben környezetvédelmi és társadalmi szempontok nem nagyon érvényesülhetnek, de hamarosan kiderül, mi lesz a folytatásban, hiszen mindezt részben pályázati forrásból szeretnék finanszírozni, ez esetben pedig mint tudjuk, mindenkit kötnek a határidők. A tavasz során a városi fakivágások ellen tiltakozva kerestük meg az illetékeseket és a sajtó képviselőit. A helyi sajtó azóta többször foglalkozott ezekkel a témákkal, de az illetékesek továbbra sem érzik magukat érintettnek, a hivatalos panaszra még mindig nem kaptunk választ. Az előzmények itt olvashatók.
Madárgyűrűzés a Tócó völgyben
 Hajdú-Bihar megyében ritkán nyílik lehetőség tudományos ornitológiai vizsgálatok folytatására. A Vanellus Természetvédelmi Alapítvány szervezésében azonban április utolsó hétvégéjén a Tócó-völgyben vehettek részt madárbarátok egy rövid, ám lelkes munkával zajló gyűrűzőtáborban. A tábor amellett, hogy adatokat szolgáltathat a terület madárvilágáról, kitűnő lehetőség a természettel ismerkedő gyerekek, agy akár felnőttek számára, hogy közvetlen tapasztalatokat, élményeket szerezzenek a természetről. A Madarász Suli szakköröseivel mi is ott voltunk. A gyerekek egy eddig ismeretlen területtel imserkedtek meg, hiszen közülük eddig senki sem vett részt hasonló programon. A Debrecen-Józsa és Zelemér közötti zöldfolyosón felállított hálókkal főleg fülelmüléket, de fekete rigót, zöldikét, széncinegét is sikerült fogni. A felsorolás nem teljes, mivel a tábor egész idejére nem tudtunk maradni, de bízunk benne, hogy a program rendszeressé válik, és felvázolja egy újabb, kevéssé ismert terület madártérképét.
|
